Jáger Ferenc, Vörös Géza és Tarjányi József; NÖVÉNYVÉDELEM 2021, 82 [N. S. 57]: 6.
1953-ban született Pakson, 1971-ben érettségizett a helyi Vak Bottyán Gimnázium orosz nyelvi tagozatán. 1972-ben – 11 hónapos sorkatonai szolgálatot követően – felvételt nyert a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem – akkor újdonságnak számító – agrárkémikus agrármérnöki szakára. Szakmai gyakorlatát Szekszárdon, a Tolna megyei növényvédelmi hatóságnál töltötte, s az ott szerzett tapasztalatok és a kiépített kapcsolatok döntően befolyásolták későbbi munkahely választását.
1977-ben a talajerő-gazdálkodási- és a növényvédelmi szakirányuláson is államvizsgázott, s szerzett diplomát. 1977–1978-ban ösztöndíjas szerződése miatt a Tolna Megyei Tanácsi Talajerő-gazdálkodási Vállalatnál üzem vezető munkakört töltött be, 1978 áprilisától már a Tolna Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomáson, később annak utód[1]szervezeteinél dolgozott – egészen 2016. évi nyugdíjazásáig. Kezdetben a kísérleti- és védekezési csoport vezetőjeként tevékenykedett. Betekintést nyert a technológia fejlesztési vizsgálatok menetébe, a tervezési munkától az értékelésekig, a jelentésírásig. 1979 őszén – 7 hónapos tartalékos katonai tiszti tanfolyamot követően – a gyomirtási szakterületre nevezték ki. A növényvédelem mozgalmas időszakában kezdte meg munkáját. Változatos feladatokat kapott, pl. a herbicid kísérletekben számos új hatóanyagot és készítményt vizsgálhatott. Részt vehetett az országos gyommentesítési- és fenyércirok mentesítési programok megyei szervezésében. 1980–81-ben elvégezte a Dr. Ujvárosi Miklós által vezetett gyomismereti tanfolyamot. Az ott szerzett tudás a későbbiekben nagy segítséget nyújtott számára. 1984-ben alapító tagja lehetett a Dr. Ujvárosi Miklós Gyomismereti Társaságnak, melynek alakuló ülését éppen Tolna megyében, Tengelicen tartották (jelenlegi neve: Dr. Ujvárosi Miklós Alapítvány a gyommentes környezetért). 1986-ban védte meg egyetemi doktori értekezését. „A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) biológiájának és az ellene való védekezés lehetőségeinek vizsgálata” címmel. A paksi Együtt a parlagfű ellen alapítvány tevékenységét annak létrehozásától, éveken keresztül előadásokkal, tanfolyamokkal és oktatóanyag írásával is támogatta. Gyomirtási szakelőadóként, ill. növényvédelmi herbológusként megismerte a megye mezőgazdaságának sajátosságait, növényvédelmi problémáit és a növényvédelmet irányító szakembereket. Amellett, hogy főleg gyombiológiával, valamint új herbicidek tesztelésével foglalkozott, széles körű szaktanácsadási, valamint rendszeres oktatási tevékenységet is végzett. A gyomirtó szeres vizsgálatokat a Központ által megjelölt és önállóan választott feladatok mellett növényvédőszer-gyártó cégek, növénytermelési rendszerek, továbbá egyéb partner intézmények szakembereivel, azok kutatási céljaival összhangban hajtotta végre, irányította. Nagyon aprólékos, precíz és soha bele nem nyugvó természet volt, a biztos tényeket is még tovább akarta erősíteni. Lelkiismerete határtalan volt, mindennek utána járt és a lehető legjobban próbálta azt megoldani (pl. esti tanfolyamon 20.00 óráig kellett tartani az órát, Ő addig nem fejezte be, míg mindent le nem adott, sokszor leléptek a hallgatói és 21 órakor vette észre, hogy letelt az előadás ideje). A megyei növényvédősök mindig Őt keresték, ha gyomirtási kérdésük, gondjuk, vagy kárkivizsgálási ügyük volt, de a növényvédelmi felügyelők sem mentek Laci nélkül elsodródásból fakadó vitás káresetek kivizsgálására. Kollégái láthatták, hogy egy behozott növénnyel a kezében órákat nézegette a gyomhatározókat vagy szakcikkeket, könyveket. Nagyon szeretett beszélgetni, vitatkozni, nehezen lehetett Őt meggyőzni, mert igazából nem engedett. A munkatársak „Mosolygósnak” hívták, mert jókedvű és pozitív egyéniség volt. 1999-ben 3 hónapos bentlakásos nyelvtanfolyamon vett részt Pécsett, ezt követően kísérleti jelentéseit ő fordította angol nyelvre. Segítőkész volt a kollégáival (pl. gyomismereti bemutatót tartott a felügyelőknek) és a kistermelőkkel is – végtelen türelemmel kezelte a szakmailag bárgyú kérdéseket is. Ha kihozták a sodrából, a főnökeinek is beolvasott, nem törődve az esetleges későbbi kellemetlenségekkel. Egy ideig a szakszervezeti bizalmi funkciót is betöltötte, Ő volt, aki meg merte mondani a dolgozók véleményét a kényes kérdésekben is. Amikor valamiből vizsgázni kellett (pl. közig. alapvizsga, szakvizsga) nagyon lelkiismeretesen megtanulta, utána nézett a nem egyértelmű tételeknek, s nem bízta a vizsga sikerét a véletlenre. Precízen kidolgozta a rá vonatkozó részeket a zöldkönyves tanfolyamra készített, Káldy János által szerkesztett „Növényvédelem a kistermelésben” 1989-es első kiadású könyvben, imádta a szakmáját és teljességre törekedett minden apró részletben. Szerette a zenét, annak minden irányzatát. Kollégáinak is készített CD-re nívós rock válogatásokat. Az Állomáson szerveződő szakmai számítógépes háttér kialakításában, üzemeltetésében is közreműködött. Munkatársait szívesen tanította a különféle programok elsajátítására, power-point-os előadások szerkesztésére. Rendszeresen tartott előadásokat a 80 órás, és betanított munkás tanfolyamokon, a növényvédő mérnökök továbbképzésein, valamint tanácskozásokon, tudományos rendezvényeken. Fontosabb vizsgálati témái: – A kukorica, napraforgó, szója és szőlő, valamint kiskultúrák (pl. spárga, lencse, csicseriborsó), továbbá csatornapartok, ruderáliák gyomirtási technológiájának fejlesztése. – Inváziós gyomfajok előfordulásának megyei felderítése. – A szulfonil karbamid hatóanyagokkal szemben rezisztens Sorghum halepense elterjedésének Tolna megyei felmérése, az ellene való védekezés lehetőségeinek tanulmányozása. Három országos szántóföldi gyomfelvételezés (1987–88, 1996–97, 2007–2008), valamint a 2002–2004. években végrehajtott Szőlő- és gyümölcs ültetvények első országos gyomfelvételezése keretében mérte fel a gyomosodás mértékét az előírt tolna megyei pontokon. A „veszélyes 12 gyomfaj” felmérésének szervezésében és végrehajtásában is szerepet vállalt. A gyomfertőzöttségi adatok rögzítésében, feldolgozásában és elemzésében is közre[1]működött. Számos publikációja jelent meg szakmai folyóiratokban. Kiadványok, könyvrészletek megírásában is közreműködött. Igazi társasági ember, családját, gyermekeit szerető hűséges férj volt, kollégái és a megye növényvédősei, gazdálkodói szerették, tisztelték. Nagyon fog hiányozni a jövőbeni Ujvárosi „gyomos” találkozókról! Szakmai tevékenységét Kiváló munkáért kitüntetéssel, miniszteri elismerő oklevéllel, az Ujvárosi Alapítvány ’„Arany sziklevél” jelvényével és az „Ujvárosi emlékéremmel” ismerték el.
